Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert egészen az egyetem kezdetéig a szüleimmel éltem. Így volt alkalmam ellesni a konyhai trükköket édesanyámtól, a praktikákat édesapámtól. Őket nézve mindig az volt az érzésem, hogy a konyhai tevékenység csupa móka és kacagás, pördülsz egyet itt, fordulsz egyet ott, és már kész is a hatfogásos ünnepi ebéd vagy vacsora.

Persze arra csak később, az önálló háztartás vezetése során döbbentem rá, hogy mennyire nem általános ez a hozzáállás. De ekkorra már menthetetlenül „megfertőződtem” ezzel a mentalitással és őszinte büszkeséggel konstatáltam, hogy mennyivel könnyebb az élet, ha lazán vesszük a konyhai tevékenységeket, nem pedig muszájnak, kötelezően letudásra váró robotnak. Éppen ezért én is igyekszem a gyerekeimnek ezt a látásmódot átadni: pici koruk óta bevonom őket a teendőkbe (persze koruknak, ügyességüknek és főleg kedvüknek megfelelő szinten), hadd legyenek részesei a közös alkotás folyamatának, a játékos teremtésnek, majd természetesen az együtt készített ételek elfogyasztásának is.

Varázslatos gyerekkezek

Szeretem, ahogy a bedagasztott tésztából lecsípnek egy-egy darabot maguknak, hogy megformázzák a saját kenyerüket, megfonják a kis kalácskáikat, vagy egyéni gondolkodásmódjuknak megfelelő formájú és mintájú mézeskalácsokat, kekszeket készítsenek – ezeknek az ételeknek nemcsak eszmei értéke hatalmas, de nyilván az ízük is finomabb :) . Számukra hatalmas élmény a fakanál vagy kézi habverő használata, a különböző textúrák tapintása; gondoljunk csak arra, mekkora élvezet a húsok vagy zöldségek panírozása egy cseperedő séfnek.

Fontosnak tartom, hogy a mai rohanó világban, amikor az életünk tele van gyorséttermekkel, félkész mirelit termékekkel, mikrózásra váró ételekkel, legyen egy biztos pont a konyha, ahol jól érzi magát az ember, és munkásságának eredménye nemcsak számára öröm, hanem szeretteinek is. Vonjuk be a csemetéinket a bevásárlásba, az előkészítés folyamatába, a sütés-főzés végeztével pedig a romok eltakarításába is, hogy lássák és becsüljék meg az otthon készített ételek értékét, a benne rejlő munkát.

És hogy hogyan tehetjük játékossá a bevásárlást?

Menjünk végig a boltban vagy a piacon a zöldségeken, gyümölcsökön, és soroljuk fel, hogy mit is látunk, és miből milyen ételt készíthetünk. Csukott szemmel próbáljuk felismerni a zöldfűszereket érintésük és illatuk alapján (levelüket két ujjunk közé csippentve kicsit megdörzsöljük, és máris érezhető az intenzív illatuk). Otthon pakoljuk ki a fűszereket, és illat (esetleg íz) alapján teszteljük le közösen tudásunkat. Így játszva tanulhatják meg a konyhai alapanyagokat, és azok felhasználási lehetőségeit.

A közös főzőcskézésre válasszunk egyszerűen, könnyen elkészíthető ételeket, amiket lehet gyúrni, díszíteni, formázni vagy ízesíteni, és csináljuk mindezeket együtt: meg fogunk lepődni, hogy milyen kreatívak a gyerekek, mennyi jó ötletük van, és hogy milyen bátran mernek kísérletezni – példát is vehetünk róluk :) . Az ilyen alkalmakkor születnek a legérdekesebb ízvilágú pizzák, a leglátványosabb gyümölcsnyársak, vagy akár a legfinomabb palacsinták – ne féljünk a kísérletezéstől.

Tegyük élménnyé az együtt töltött időt a konyhában is, hogy minőségi ételeket és életet adhassunk a gyermekeinknek útravalóul.