Szeretem beleásni magam a gasztrotörtnéneti írásokba. Ütött-kopott régi könyveket lapozok fel, búvárkodok az interneten hazai és külföldi oldalakon és minden létező könyvet beszerzek, ami ezzel a témával kapcsolatos vagy újdonság.

Most röviden szeretném bemutatni nektek a fűszertermesztés történetét, hogy a kezdetekkel is megismerkedhessünk és ne csak a tasakba zárt ízekkel találkozzunk.

ŐSKOR

Utunk eleje egészen a gyűjtögető ősembertől indul. Az őskorban az erdőt-mezőt járva különféle növényeket szedtek össze az asszonyok. Ezeket frissen használták vagy megszárították. Idővel kitapasztalták, hogy bizonyos növényeknek gyógyító hatásuk van illetve az ételekhez morzsolva jobb ízt ad azoknak. Először csak tudatosan keresték azt a bizonyos fajta növényt, majd idővel megtanulták azoknak a termesztését, így állandó utánpótlásuk volt.

ÓKOR

Legrégebbi régészeti nyomok Mezopotámiába és Egyiptomba vezetnek vissza. Az ekkor ismert fűszernövényekből a sírokba temettek a halottak mellé. Mezopotámiában sumér agyagtáblácskákon jegyezték le a fűszer- és gyógynövények fontosságát már Kr. e. 4000-ben. Kr.e. 3000-ben Egyiptomban már pontosan leírták, hogy a kakukkfüvet sörfőzéskor használták ízesítőként. Az egyiptomi 18 méter hosszú Eber – papiruszon (Kr.e. 1500) összesen 877 szöveg található, amely recept és gyógynövény gyűjtemény. Több, mint 80 fűszer- és gyógynövény szerepelt a felsorolásban.

A gyógy- és fűszernövény tan az ókori Görögországban élte virágkorát. Hippokratész (Kr.e. 460-370) 230 gyógynövényről számolt be orvostudományi feljegyzései során. Az ókori rómaiak a görögöktől vették át a fűszernövény tant. Főzéshez használtak kaprot, köményt, mustármagot, koriandert, fokhagymát, kakukkfüvet, majorannát, csombort, petrezselymet és ánizst. Apicius szakácskönyvében (Kr. u. I. század) is számtalan fűszert jegyeztek le a fentiek közül az ételek elkészítéséhez. Közép-Európában a római légiósok által terjedt el a fűszerhasználat.

KÖZÉPKOR

Ebben az időben a híres ázsiai selyemúton és az európai kereskedelmi utakon egyre több portéka jutott el az emberekhez. Többek között egzotikus fűszerek is.

A középkor elején pusztán ételek ízesítésére csekély fűszert használtak. Varázserőt tituláltak egyes növényeknek és pogány rituálékhoz kötötték. Ezért nem nézték jó szemmel a fogyasztásukat.

Kolostorkertekben kezdték el a fűszer és gyógynövények termesztését ismét. Innen terjedt el a nép körében, hogy főzéskor az egyhangú fogásokat így színesítsenek. Sőt bizonyos fűszereket azért javasoltak az ételekhez, hogy bizonyos betegségeket megelőzzenek. Nagy Károly császár 802-ben kiadott rendeletében előírta, hogy a kolostoroknak, majorságoknak, földesúri birtokoknak milyen haszonnövényeket, gyógy- és fűszernövényeket kell termeszteni élelmezési és állattartási okokból.

A középkor leghíresebb füvesasszonya Hildegard von Bringen volt (1098-1179). Részletesen leírta, hogy milyen betegségekre, milyen mennyiségben milyen főzeteket kell használni. Sokszor ezeket a füvesasszonyokat boszorkánynak tartották és a társadalom perifériáján éltek, habár tudásukkal rengeteget segítettek.

A keresztes hadjáratok során többek között felosztották a fűszerpiacot is. A levantei arabok és a velenceiek uralták az európai fűszerpiacot. Az arabok voltak az orientális fűszerek nagykereskedői, a velenceiek pedig az ázsiai fűszerekkel üzleteltek. Az utóbbi igen kifizetődő volt. A XIV. században például egy Kalkuttából érkező fűszerrakomány Velencében igen magas áron került eladásra. Például „egy fontnyi sáfrány egy ló árával volt egyenértékű”, egy fontnyi gyömbér pedig egy birkáéval.

Az úri lakomákon ekkoriban nem csak a roskadozó asztallal fejezték ki gazdagságukat, hanem minél fűszeresebb, minél különlegesebb ételekkel is.

Mivel a fűszerkereskedelem igen jó üzletnek bizonyult, így a hamisítás is széles körben elterjedt. Pedig a büntetés mértéke igen nagy volt. Például Nürnbergben egy fűszerhamisítót a hamisítványaiból rakott máglyán égettek halálra.

ÚJKOR

A felfedezőutak időszaka volt. Amerika felfedezése, a korong alakú Föld elméletének megdőlése mind ehhez az időszakhoz köthető. 1499-ben például Vasco de Gama portugál felfedező egzotikus fűszerekkel megrakodva tért haza indiai útjáról Portugáliába. Ezek az utak segítették hozzá az embereket ahhoz, hogy a legkülönlegesebb fűszereket is megismerjék. Ettől kezdve a fűszerek árát Lisszabon határozhatta meg. A legdrágábbnak feketebors számított, de fontos volt még a fahéj, a gyömbér és a szerecsendió is.

Nem csak a portugálok jeleskedtek a felfedezésben. Kolombusz Kristóf által eljutott Európába a fűszerpaprika, a chili, a szegfűbors és a vanília is.

Az újkorban jelentős szerepe volt a gyarmatosítás időszakának is. A franciák, az angolok és a hollandok többek között Indiai területeket gyarmatosítottak. A helyi lakosok munkaerejét kihasználva, minimális áron jutottak hozzá a fűszerekhez. Az innen származó áruk, fűszerek egyenes úton, akadályok nélkül áramlottak Európába. Beérkezés után pedig akár 200%-os haszonnal is értékesítésre kerülhettek.

NAPJAINKBAN

A XIX. század elején megcsappant az érdeklődés a fűszerek iránt. Többnyire azért, mert más alapanyagok hódítottak teret, például a kakaó, kávé.

A II. Világháború után vége lett a gyarmati uralomnak, így a fűszermonopólium is megszűnt. Ekkor kezdtek az emberek ismét a fűszerhasználat felé fordulni. A kereskedőknek hála mutatós üvegekbe, dobozokba töltötték a fűszereket és a háziasszonyok ismét figyelmet szenteltek nekik.

Manapság szinte bármilyen fűszerhez könnyedén hozzájuthatunk. A nagy áruházláncok széles választékkal jelentkeznek, speciális fűszerboltokkal is találkozhatunk és az internet segítségével pár kattintással akár a világ másik szegletéből is rendelhetünk különlegességeket. Manapság a gasztronómia elképzelhetetlen fűszerek nélkül!