Ha sonka beszerző körútra indulunk, érdemes először egy, a közelünkben lévő (termelői)piacra betérni, ahol nagyobb valószínűséggel találunk minőségi árut, valódi, hagyományosan elkészített parasztsonkát.

Ha erre nincsen módunk, a boltok és áruházak polcain lévő hatalmas kínálatból igyekezzünk a  legkörültekintőbben kiválasztani a megvásárolni kívánt sonkát és óvakodjunk a gyors pácolású, és végeláthatatlan mennyiségű kemikáliákat tartalmazó, gyakran műanyag vakum fóliába csomagolt húskészítményektől.

A sertést, vagy a mangalicát ami nem tömegtermék, hanem igazi hungaricum, legkésőbb január első heteiben kell levágni, hogy Húsvétra biztosan elkészüljön „A Sonka”. Mivel a pácolás hazánkban nem volt elterjedt módszer ezért a parasztsonkát a legrégebbről ismert és a mai napig is használt tradicionális eljárással tartósítják. Ez azt jelenti, hogy minimum tíz hétig a szárazon besózott combot naponta legalább kétszer megforgatják, lehetőleg fateknőben. Ha ezzel a folyamattal végeztek, fogják a sonkát és kiteszik egy szeles, hideg, és jól szellőző helyre, ahol egy napig szárítják és szellőztetik.

Ezután következik a sonka életében a második legfontosabb stáció, a füstölés. A jó gazda már az előző évben beszerezi a füstöléshez a bükk vagy tölgyfa fűrészporát. Más fával, mint például fenyőfával szigorúan tilos füstölni, mivel a fából kiáradó erős illatú gyanta megkeserítheti a húst. Érdemes tehát megtartani az évszázados gyakorlatot, mert ezek a fafajták adják a legsemlegesebb füstízt a készülő sonkának. Nagyon fontos a füst hőfoka is. Forró füstöt soha nem használnak. Kiolvasztja a húsban lévő zsiradékot, ettől a füstölt hús száraz, és kemény lesz, főzéskor pedig szálaira bomlik, ezért nagyon nehezen lehet majd felszeletelni. Sokszor előfordult már, hogy az ilyenkor lecsöpögött zsír belobbant és bizony megégett a füstölőben lévő drága áru. A jó sonkát a súlyától függőn 6-10 napig kell a hideg füstben tartani, ami napi többszöri gondozást kíván, ellenőrizni kell a füst mennyiségét és hőfokát is. Ahogy eléri a sonka a pirosas-barnás színt, biztosak lehetünk, hogy az egész húst jól átjárta füst, ezután már nyugodt szívvel levethető a füstről.

Láthatjuk, hogy a hízlalástól, a vágáson, sózáson, füstölésen és a megfelelő tároláson keresztül, milyen komoly odafigyelést és munkát kíván, mire egy igazi sonka fogyasztásra kész állapotba kerül. A fentebb leírt módon elkészített sonka szellős hűvös helyen tárolva akár több hónapig is csodálatosan megtartja ízét és az állagát.

Magyar sonka a nagyvilágban sajnos nem található. Nem jegyzik szinte sehol. Betudható ez annak a szokásnak is, hogy a sonka nálunk elég gyorsan a lábosokba kerül, bableves, vagy csak egyszerű főtt sonkaként.

Azonban -mint említhetném a magyar bor forradalmát, az elmúlt néhány évben- hihetetlen fejlődésnek indult ez az iparág is. Sikerült az utolsó pillanatban megmentenünk a mangalicát, mint őshonos magyar fajtát. Most már ott tartunk, hogy nem tudjuk kielégíteni az olasz és spanyol megrendeléseket mangalica sonkával. A világban számos helyen közkedvelt étel manapság, Japán és amerikai éttermekben a mangalica hús és sonkája az egyik legínyencebb fogásnak számít. Tehát lassan ebben is „világhatalom” lehetünk, csak fontos megtartanunk azokat az évszázados tudásunkat, amire úgy tűnik vevő az egész világ.

Végül egy idős böllér szavait idézném: „a sonkához nem kell sok minden, csak egy kis türelem, tisztelet, alázat, nyugalom, és egy csipet lelkiismeret, minden többit elintéz a természet”