Sajnálatos módon libahúst leginkább csak ősszel fogyasztunk. Én most szeretnék kedvet csinálni ehhez a nemes és értékes alapanyaghoz, bátran fogyaszthatjuk rendszeresen is, hiszen rendkívül egészséges, felhasználására pedig sok lehetőségünk van, hiszen a nyakától a combjáig, a mellén keresztül minden részét elkészíthetjük, és a májról se feledkezzünk meg.

Mindezen túl pedig az aprólékból még ragulevest, vagy húslevest szokás készíteni, vagy amire talán még te sem gondoltál, kolbásznak is tölthető. Ezen kívül csak a kreativitásunk szabhat határt újabb ötleteink megvalósításához.
Természetesen a téma ezúttal is Márton-nap környékén a legaktuálisabb, így a legjobb, ha most készítünk belőle egy finom ebédet, majd a sikert követően később ismét becsempésszük a családi asztalra valamilyen formában.
Nem szokás túlfűszerezni, hiszen nem akarjuk a jó tanyasi libahús ízét elnyomni fűszerekkel, leginkább csak só, bors és majoránna, esetleg egy kevés rozmaring a legjobb barátai ennek a finomságnak.

Most pedig térjünk rá, hogy miért jó, ha libahúst fogyasztunk.
Az állati zsírok közül a libahúsnak a legalacsonyabb a koleszterintartalma, ennél már csak a halaknak kevesebb.
Sokan félünk a zsírtól, magamat is beleértve, ettől a zsírtól viszont nem kell félni, mert kifejezetten kedvező a zsírsavösszetétele. A liba zsírja gazdag egyszeresen telített zsírokban, melyek pozitívan hatnak az érfalainkra, valamint a szervezetünkben lévő esetleges gyulladásos folyamatokra. Zsírjának egy része egyébként sütés közben kisüthető a húsból, így végül kevesebbet fogyasztunk el belőle.

Teljes értékű vörös hús, így a sertés, vagy marhahúst ki is válthatod vele.
A kisült zsír csodás ízét pedig még napokig élvezhetjük, ha kenyérre kenve fogyasztjuk, mondjuk én inkább főzéshez szoktam használni, például abban sütöm ki a dödöllét, vagy pirítom meg a gnocchit. Nincs is jobb a hétvégi libalakoma után maradó finom libazsíros falatoknál.

Amennyiben szereted a töpörtyűt, az állat háját ki is sütheted, ropogós libacsemege készíthető így belőle.
A libatenyésztés alapvetően abban is eltér a csirkétől, hogy sokkal jellemzőbb rá a természetesebb körülmények között való tartás, így már eleve egy egészségesebb, jobb alapanyagról beszélhetünk.

Pecsenye libának hívják a fiatal, nem hizlalt állatot, ezt vesszük a húsáért, a hizlalt libának pedig leginkább a mája, ami nagyon finom, viszont húsa a hizlalás miatt túlzottan zsíros.