Bajai, szegedi, tiszai, passzírozott, nem passzírozott, tésztával, tészta nélkül, paradicsommal vagy anélkül. Kevés megosztóbb téma van a gasztronómiában, mint a tökéletes halászlé, pedig valójában egy a lényeg: legyen benne tisztességes alapanyag, amit jól készítünk el.

Néhány évvel ezelőtt járt a csúcson a halászlé-vita, hogy most a passzírozott, alapleves fajtát hívhatjuk-e annak, autentikus-e tésztát tenni a bajai halászlébe, aki paradicsomot tesz bele, az hasonló bűnt követ-e el, mint aki kockát használ, és egyáltalán, halászlé-e a halászlé, ha nem bográcsban készül, hanem otthon, a négy fal között, lábosban. Mivel az országot két nagy folyó szeli át, plusz egy hatalmas tavunk is van, mindegyik saját, színes élővilággal rendelkezik, amelyből nem készülhet két ugyanolyan lé, akár dunai (bajai), akár tiszai (szegedi), akár balatoni halászléről van szó. Igazságot mi sem fogunk tenni, illetve annyiban igen, hogy elfogadjuk, hogy ahány ház, annyi halászlé és hagyomány, és egyik sem rosszabb a másiknál, ha jó alapanyagból készítjük.

A bajait tartják az autentikus, igazi halászlének, amelyhez csak öt alapanyag szükséges: nem túl zsíros, de nem is száraz ponty, hagyma, víz, paprika és só, a hatodik összetevő az alul széles-öblös, felül szűkebb bogrács. Itt az előre besózott pontyszeleteket, apróra vágott hagymát rétegezik a bográcsban, felöntik vízzel és lobogva forralják. Ahogy elfőtte a habját, belemegy a pirospaprika és így főzik össze a levet. Ehetjük így magában is, tehetünk hozzá csípőset, de a térségben elterjedt fogyasztás a következő: először egy kis levet szedünk a külön főzött gyufatésztára, majd ha ezt megettük, jöhet a hal. Persze ahogyan a készítésben, úgy az evésében is van eltérés: van, aki a tésztát eleve a halászlével főzi, van, aki az egészhez hozzákeveri, nem külön szedi, van, aki a halat és a levet együtt fogyasztja. Ebből igazán felesleges vérre menő vitát indítani.

2017-ben a tiszai halászlevet is hungarikumnak választották, így már a bajai és a tiszai verzió is “hivatalosan” hagyományőrző magyar étel. A szegedi halászlé különlegessége, hogy egy erőteljes hal-alaplével készül, ebben főzik meg a sózott halszeleteket. A paradicsomhasználat a szegedi halászlevek receptjeinél merül fel többször, de megvan a veszélye, hogy túlságosan édesíti a levet. Az hal-aprólékból, paprikából, hagymából és vízből készült alaplevet lepasszírozzák, a sűrű, ízes lében pedig készre főzik a halszeleteket. A tiszai halászlébe a hagyományosan nem tesznek tésztát, valószínűleg azért, mert az alapvetően nagyon gazdag, sűrű lé nem kíván további nehezítést.

Ha halászlevet készítenek a legfontosabb, hogy jó alapanyagokat használjanak. A hal lehetőleg legyen ponty, de ne legyen túl zsíros, kiegészíthetjük keszeggel, kárásszal - főleg a szegedit. A hagyma jobb, ha öregebb fajta, hogy kevésbé édesítse a halászlevet. A legfontosabb pedig a jó paprika: boltival szinte nem is érdemes próbálkozni. Ha igazán aromás, házi, vöröses-narancssárga színű paprikát használunk, összehasonlíthatatlan különbség lesz a rikító piros, ám ízetlen társaival szemben.